Bevezető

A szép, egészséges környezet társadalmi örömforrás. Az építész helyet és szellemet teremt, így lesz a természeti és épített környezet a nemzeti kultúra szerves része. Az épületek, a közterek, a települések és a természeti környezet együttesen alkotják azt a kulturális tájat, amely közös nemzeti értékünk.

Az építészet három alapköve hagyományosan a hasznosság, a tartósság és a szépség. Ezek ma is érvényes fogalmak, még ha az egyes korok megközelítései új dimenziókat adtak is nekik. Ma a hasznosság magában foglalja a funkcionalitást, a célszerűséget és az erőforrások hatékony felhasználását. A tartósság mára az épületek időtállóságán túl az ökológiai és gazdasági fenntarthatóságát is jelenti. A Nemzeti Építészetpolitikában különös hangsúlyt kapott az anyagi, szellemi és természeti erőforrások gondos használata, a jövő nemzedékek iránt érzett felelősség.